Hangokból zenét formálni – ez György Mészáros karmester ars poeticá-ja. Világos formálási érzékkel, intenzitással és kifejezőerővel hoz létre feszültséggel és mélységgel teli zenei tereket – valódi hangépítészként.

Mészáros magától értetődő biztonsággal mozog az opera és a hangverseny világában, a barokk affektustan és a kortárs hangzásnyelv között.

Karmesteri pályája a német nyelvterület színházainak meghatározó állomásain keresztül vezetett, és olyan vezető pozíciókba torkollott, amelyekben teljes zenei felelősséget viselt, többek között főzeneigazgatóként is.

Különösen közel áll hozzá a bécsi klasszika világa – különösen Mozart operái, amelyek stilisztikai finomságát és belső feszültségét saját betanításain keresztül, nagy tapasztalattal és formaérzékenyen jeleníti meg.

Budapesten született, karmesteri tanulmányait Bécsben végezte, művészi pályája pedig elsősorban Németországban és Ausztriában bontakozott ki. Munkásságát egyszerre határozza meg a magyar zenei kultúra és a közép-európai karmesteri hagyomány – amelyben az elemző mélység, a szenvedélyes temperamentum és a hangzásformálás kifinomult érzéke egymást erősítik.

Állandó pozíciói mellett Mészáros keresett vendégkarmester is – világos zenei elképzeléseiért, intenzív próbafolyamataiért és azért, ahogyan zenekarokat csúcsteljesítményre inspirál.

A fiatal zenészekkel való munka számára szintén élő és aktív művészi tér – közvetlen, inspiráló és különösen őszinte. A düsseldorfi Tonhalle ifjúsági szimfonikus zenekarának vezetője, valamint tanár a detmoldi Zeneművészeti Főiskolán. Ez a pedagógiai dimenzió nem mellékvágány, hanem saját művészi identitásának része: a klasszikus zenével megérinteni, nevelni – és lelkesíteni.

Zenei útja korán kezdődött – hatévesen kezdett zongorázni. Később meghatározó élményt jelentettek számára Yuri Simonov és Gianluigi Gelmetti mesterkurzusai, melyek során közvetlen kapcsolatba került az orosz és olasz karmesteri hagyományokkal.